Jászszentandrás az Alföld északi részén a Jászságban, Mátraaljához közel, Jászberény vonzáskörzetében, Heves és Jászapáti között található. Közúton a 31-es számú közúton, illetve a 3228j. sz. bekötő úton közelíthető meg.

            Tengerszint feletti átlagos magassága 102 m, évi középhőmérséklete 10,3 ^oC, évi átlagos csapadékmennyisége 500-550 mm. Élő folyóvize nincs a községnek, ám déli határában még a XX. század második felében is jelentősebb vízállásokkal lehetett találkozni.

              Címerét 1901-ben alkották, ami többször változott. A jelenlegi címerkép: csücsköstalpú pajzsalak; kék mezőben heraldikailag jobbról balra: arany színű csoroszlya, ekevas és egy kalász.

            A régészeti korok sok emlékével lehet találkozni a település területén. Már a bronzkortól folyamatos az egyes kultúrák, korok embereinek a megtelepedése. Legjelentősebbek (nem időrendi sorrendben) a XX. század fordulóján előkerült kelta harcosok fegyverzetei és ékszerei, egy szarmata pelta alakú fibula, egy középkori liliomos arany gyűrű, illetve azok a honfoglaló sírok, amelyeket Kaposvári Gyula szolnoki régész tárt fel 1955-ben a Járás-tanyán. Okleveles forrásokkal is igazolt árpád-kori településeket ismerünk a Felső-tanyán, és a Telek-tanyán, név szerint: Endrefalva és Meszli. Ez előbbinek templomalapját is megtalálták az ún. Nemoda-parton. A tatárjárás során elpusztult, majd az egri káptalan birtokai közé tartozó akkor már puszta Szentandráson később elvétve egy-egy család még megtelepedik, azonban tartós letelepedést csak a XVIII. századtól ismerünk.

            A falu (puszta) neve az idők során többször változott, azonban ezek a változások lényegében csak a latin nyelvűség, illetve a nyelvtani szabályok váltakozásában mutatkoznak meg:

                        1236: Endree (Endrefalva)

                        1399: Szentandrás

                        1423: Szent-András

                        1433: Zenthandrás

                        XVI. század: Szentandrás; Zenthandrás

                        1727: Zenth-András

                        1749: Szent-András

                        XIX. század: Szentandrás; Pusztaszentandrás

                        1884: Puszta Szent András

                        1886: Jász Szent András

                        1910: Jászszentandrás

Zsigmond király korától a török időkig többszöri pereskedés áldozata a puszta. 1423-ban az árokszállási, 1433-ban a fényszarusi és négyszállási, 1459-ben pedig az árokszállási és négyszállási jászokat tiltják el a káptalani birtok háborgatásától, használatától. Az 1552. évi egri ostromban helytállt jászapáti születésű Horváth János vicekapitány Szirmai Pállal együtt megkapta Szentandrás területét. Az 1562-ben készült defterben Árokszállás hasznosítja a pusztát. A jászberényi török helyőrség tisztjei Szentandrás területén Behram-ben Narisz, majd 1572-ben Bali-ben Ali, jászberényi kethuda tett szert egy 1611 oszpora jövedelmű szántóföldre. A törökök kiűzése után a „fegyverrel szerzet föld jogaként” Árokszállás birtokolja a pusztát, majd véglegesen 1750. január 12-én Mária Terézia aláírásával, Matkó puszta elcserélésével és 3000 forint lefizetésével véglegesen Jászárokszállás birtokába kerül a puszta. Az ún. belső pusztaként használt birtoktestből kinövő falunak először plébániája vált külön, majd 1886. január 1-ével önálló községi rangra emelkedett Jász Szent András néven.

Történelem évszámokban:

1236.   A település területéről szóló első okleveles adat, amely megemlít egy Endree (=Endrefalva) nevű falut.

1264.   Szentandrás területe a hevesi várbirtok része, és a hevesi várjobbágyok használják.

1399.   Első említés Szentandrás néven, mikor is június 25-én beiktatják az egri káptalan birtokai közé.

1750.   Jászárokszállás kizárólagos birtokába kerül január 12-én Mária Terézia királynői helybenhagyásával Szentandrás puszta.

1750-59. Ekkor épül a puszta első maradandó épülete, a Szent Kereszt felmagasztalására szentelt kápolna, amely 1901-ig állt.

1786.   Megépül a Vesszős, vagy Vesszőshalmi csárda.

1850-es évek.Megkezdődik a puszta tagosítása.

1884.   Az önálló parókia megszervezése.

1886.   A település önálló községi rangra emelkedett Jász Szent András néven.

1894.   A közbirtokosság alakuló ülését augusztus 1-én tartotta meg.

1903    Elkészül az új, neogótikus stílusban felépült templom Czigler Győző tervei szerint.

1914-18. Az I. világháború alatt 1420-an vonultak frontszolgálatra, akik közül 144-en hősi halált haltak.

1919.   A helyi direktórium tagjait egy csapat román katona kivégzi az örsi határban.

1926.   Felavatják Kisfaludi Strobl Zsigmond I. világháborús emlékművét, díszvendég: József főherceg.

1933.   Aba-Novák Vilmos, Chiovini Ferenc és Czumpf István freskókkal és szekkókkal díszítik ki a templom belsejét.

1944.   november 14-én jelentősebb harcok nélkül bevonul a szovjet hadsereg.

1990.   Az első szabad önkormányzati választásokat követően a község munkáját 9 tagú képviselőtestület irányítja polgármester vezetésével.

Az utca-tanyás, soros „tanyákból” (Alsó-, Járás-, Felső-, Telek-tanya, Tadra) összenőtt falu határkőként jegyezhető a jász és a palóc népi kultúrában. Jellemzők voltak a nádas, farazatos ólak, ámbitusos házak, jászsági suba és kisködmön viselete, fehér singelt ruha- és ágyneműk használata.  Divat volt itt a pendzsomozás, a bakfazekazás, betlehemezés, kántálás, vagy éppen lagzikor szűrujjba menni. A település ’fiatalsága’ miatt sajátos néprajzi hagyományok nem alakultak ki, inkább a településre beköltözők hozták őket magukkal, különösen az anyaközségből, Jászárokszállásról.

Jászszentandrás múltjában az állattenyésztés, ezenbelül is a ló és bika tenyésztés kimagasló helyen szerepelt. A község híres volt dohánytermesztéséről és szőlőműveléséről.

A település legfőbb látnivalója az 1933-ban elkészült templomi freskók, melyeket Aba-Novák Vilmos és Chiovini Ferenc festett. Ezenkívül említésre méltó Kisfaludi Strobl Zsigmond I. világháborús emlékműve, valamint Kő Pál Szent András apostol szobra.

            Legnagyobb fejlődést talán az 1920-as évek második felében érte el a település: négy, tanítói lakással kibővített iskola épült; felállították a Levente Lövöldét és a Hősök ligetét; világháborús szobrot avattak; elkészült a csendőr épület, a községi csárda, a segédjegyzői és az orvosi lakás; kibővítették a községházát. Pótolták az elrekvirált harangokat, beszerezték a tűzoltó fecskendőket, három új utcát létesítettek, a régieket kijavították, és mindezek mellett számos kör, olvasó, egyesület kezdte meg működését, amik közül megemlítésre méltó, hogy az országban elsőként itt alakult lovas levente alakulat. Mindezt mintegy 3 év alatt!